Üdvözlet, hát újra itt.
Mindössze 6 és fél évig tartott az említett rövid szünetecske, ezen most egy huszárvágással lépjünk is túl, örüljünk inkább egyrészt nekem, én pedig a maroknyi olvasó visszatalálásában reménykedem szerényen.
A jó hír, hogy a mániám azóta sem hagyott alább, szóval lesz miről írogatni. Ennyi idő alatt elég sok minden tud történni, nyilván nem fogok minden egyes dologról utólagosan írni, de egy-egy lényegesebb dolog idővel elő fog kerülni.
Az egyik legfontosabb talán a már elég régóta étlapon lévő, ennél fogva nem is épp tegnap történt "kettészakadás", nevezetesen, hogy a Twiztid kilépett a Psychopathic Records-ból és megalapították saját, Majik Ninja Entertainment (MNE) nevű kiadójukat, ahova utána többen követték őket. Erről tehát bővebben később.
Egy rövid beszámolót is tervezek írni, mivel úgy 14 évnyi várakozás után teljesült az a vágyam, hogy láthattam az ICP-t élőben, koncerten, még 2017 novemberében Glasgow-ban.
Addig is viszont nézzünk néhány aktuálisabb történést:
Az elmúlt lassan 10 évben a Joker's Card-ok második "deck"-jének időszakát éljük. A kevésbé tájékozottak kedvéért: az eredetileg az egész Insane Clown Posse és Dark Carnival történet 
végének szánt hatodik album (The Wraith: Shangri-la/Hell's Pit) után, némi szünetet követően elindult a következő pakli, amiben szintén 6 lemez lesz, ezek idáig sorban: Bang! Pow! Boom!, The Mighty Death Pop, The Marvelous Missing Link (Lost/Found), és a legújabb, sorban a negyedik, FEARLESS FRED FURY, amely idén február 15-én jelent meg, az első single pedig tavaly november végén jött ki.
Ez a kártya 17 számot tartalmaz, és bár én személy szerint nem tartom életük fő művének, azért bátran rá lehet mondani, hogy egy egész erős lemez lett (a Marvelous Missing Link-hez képest mindenképp), kicsit talán "old school"-osabb, visszanyúlósabb. Érdekes, hogy a legutóbbi néhány megjelenésre próbálták ezt a jelzőt ráerőltetni, erre viszont nem, ennek ellenére mégis olyasféle lett. Az old school hangzásra is van viszont egy ellenpélda, ez pedig pont a "Fury" című szám, amihez klip is készült, és hangzásra némi trap-es hatás fedezhető fel benne, aminek, ahogy a juggalo-k közt látom, nem csak én nem örülök. Ennek ellenére egész jó dal lett ez is, itt hallható-látható:
Ami még örvendetes lehet, az az album produceri része, már azt leszámítva, hogy Mike E. Clark a 2012-es Mighty Death Pop óta nem működött közre az ICP-vel, és ez azóta így is maradt. Kapunk viszont helyette olyan neveket, mint nagy kedvencem Brian Kuma, a régóta körükben lévő Seven, plusz kettő Mike P. zene is hallható, ami kellemes meglepetés. A többiek, mindenféle tiszteletlenség nélkül, csak sorrendben: Str8jacket, Dr. Punch, Devereaux, DJ Mysterioso.
Érdekességképp egyébként, a listening party-kon minden, egyébként mindössze $10 árú jegy mellé járt egy példány a lemezből, ami, úgy érzem, a mostanság kicsit megritkult, de ezek szerint még mindig létező "jóarcság" (van ilyen szó?) az ICP-től.
Release party-k is voltak persze emellett, a Los Angeles-i buliról egy amatőr (ám egész jó minőségű) felvétel alant:
Összességében egy egészen élvezhető lemez a Fearless Fred Fury, különösebb kivetnivalót nem találtam benne, zeneileg és szövegileg is igazi ICP cucc, talán egy fokkal a tempó lehetne pörgősebb, no de ne legyünk telhetetlenek.
FLIP THE RAT EP
Az új Joker's Card-hoz szorosan kapcsolódik egy vele egyidőben megjelent EP is, amelynek címe Flip the Rat. 12 szám van rajta, és az introt leszámítva nincs egy fia skit vagy töltelékszám se, ráadásul csaknem 50 perc hosszú, így bőven nevezhették volna LP-nek is, 
bár sanszos, hogy azért hívják középlemeznek, hogy éreztessék, hogy a két egyidejű megjelenés közül melyik a fontosabb.
Ez a lemez nekem annyira nem tetszik, kicsit egyfajta "FFF rejects" hatást érezni benne, úgymint az új Joker's Card-ról kimaradt számok egyvelegét. Ennek ellenére rossznak nem nevezhető, megvan ennek is a feelingje, plusz elég ritka, hogy egyetlen nap összesen 29 új track jelenik meg az ICP-től, akár egy duplalemez.
PSYCHOPATHIC PSYPHER: 8 WAYS TO DIE
Március 1-jén kijött egy új Psychopathic Psypher is, sorban a nyolcadik, 8 Ways To Die címmel, ez most egy "exkluzív" cucc, a World Star Hip Hop nevű videomagazin felkérésre.
Ahogy korábban is előfordult már, bár nem ilyen mennyiségben, szerepelnek benne többé vagy kevésbé "külsős" előadók is, mi több, két Psychopathic-tagon (ICP és Ouija Macc) kívül csak ők, név szerint DJ Paul (Three 6 Mafia), Stitches, Esham, Mac Lethal (aki egyébként szintén nem első alkalommal mozgolódik a PSY-jal) és Cage.
Bár a névsor illusztris, bennem azért egy kicsit elégedetlen érzést keltett, pedig a korábbi Psypher-eket még nagyon szerettem, főleg a legelsőt, abból pedig kiváltképp Jamie Madrox verzéjét.
Örüljünk azért ennek is, ha más nem, Mac Lethal-nek eddig nem nagyon sikerült rossz akármit csinálnia, és Esham-ot is jó újra látni az ICP mellett, igaz, az eltelt 1-2 évben tőle sem ez az első ilyen alkalom.
Visszatérős post-nak elsőre legyen most elég ennyi információadag, remélem, nem csak én örülök neki. Adott esetben egyébként nem sértődöm meg egy-egy kommenten sem. :)
Ezen kívül ígérem, ha minden rendben megy, akkor nem túl sokára (de tényleg) folytatom további történésekkel, addig is szépeket, jókat és ehhez hasonlókat!
Üdv,
Baark
